Az Úr 2010. esztendejében, július havának második hetében 9-10-11. napján fényes ünnepség veszi kezdetét a visegrádi királyi palotában. Úgy mint 1335-ben, a magyarok királya Károly vendégül látja a csehek királyát és ennek fiát, a morva őrgrófot, a lengyelek királyát, bajvívó vitézeiket és díszes kíséretüket. Érkezik még számtalan nemes Magyarországból és más országokból, hogy tanúi lehessenek a királyok találkozójának és a lovagi tornának. Mint azt a heroldok már jó előre kihirdették, a tornán a legnemesebb, legvitézebb bajvívók vesznek részt, melyre a magyarok vitéz és bölcs királya, Károly és gyönyörű városa, Visegrád szeretettel vár minden érdeklődőt.

Habár a mondás is úgy tartja, hogy borban az igazság, mégsem kizárólag borkedvelők számára tartogat érdekességeket a májusi Pincefesztivál, amit hagyományosan ősszel a Kezes-lábos fesztivál követ. Rókusfalvy Pál, a fesztiválok létrehozója mesélt nekünk a rendezvényekről.

Hogyan lehetne összefoglalni az eddigi Etyek fesztiválok tapasztalatait röviden? 

Az indulás óta hét év telt el, ezalatt 14 fesztivált szerveztünk várakozáson felüli eredményekkel, nagy sikerrel. Az egyik legfontosabb tapasztalat talán az, hogy nem csupán az olcsó dolgok, hanem igenis a minőség is vonzza a tömegeket. Mindig nagyon szigorúan vettük ezt a dolgot, ezért is van az, hogy hozzánk csak meghívásos alapon jöhet borász, kiállító vagy fellépő művész. Ez a következetesség pedig kifizetődő.

A Néprajzi Múzeum Baráti Köre Egyesület (NMBKE) többéves hagyományra tekint vissza. Az 1991 évi megalakulása óta számos tagot tudhat sorai között: kézművesek, népi iparművészek, iparművészek, magángyűjtők, pedagógusok. A Baráti Kör egy kölcsönös előnyökön alapuló társulás, ahol a Múzeum és a tagok saját lehetőségeiken keresztül segítik egymást a közös cél elérésében.

Az Egyesület célja, hogy közösségi keretet biztosítson a néprajz, a népi kultúra iránt érdeklődőknek, ismereteik bővítéséhez ill. átadásához, hogy a Múzeum falai között egy tartalmas és fontos társasági találkozási helyet alakítson ki a népművészetet, a népi iparművészetet, a folklórt és a Múzeumot szerető, a törekvéseivel egyetértő barátok, kézművesek, pedagógusok, műgyűjtők, diákok, egyetemisták részére.

A Múltidéző mesterségek c. kiállítás sorozatban  a debreceni Tímárházában (Nagy Gál István u. 6.). március 16-tól április 16-ig Mihalkó Gyula kalapos mester, a Népművészet Mestere mutatkozik be.

Mihalkó Gyula kalapos mester 1949. június 26-án született Balmazújvároson.

Gyermekkorában édesapja kalapos műhelyében sok ismeretet szerzett, segített a kalapkészítésben. Édesapja közreműködésével 12 évesen készítette el első önálló munkáját. Abban az időben a család apraja-nagyja vásárokra járt, melyekre ő is elkísérte a szülőket. Édesapja apjától, Mihalkó Jánostól tanulta a mesterséget, melyet ő 16 éves korára sajátított el. Ekkor már saját kezűleg készítette - az 1880-as évek technikájával, kézzel előállított - pásztor és viselő kalapokat.

Archeológiai Fesztivál Biskupin 2009: Időutazás a középkorba

10 napra felborult az élet Lengyelországban. Minden rádióadó és tévécsatorna a biskupini archeológiai fesztiválról beszélt. Mindenki ezt fújta: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”- „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

 1934-ben fedeztek fel egy különleges erődítményt a lengyelországi Biskupinban. A múzeumot rekonstruálták, a feltárások még ma is befejezetlenek. Biskupin Közép – Európa legismertebb archeológiai rezervátuma. A második világháború előtt a középkori erődöt mindenki a „lengyel Pompeji”- ként ismerte.