|
Látványműhely van, papucs még van, tanítvány nincs
|
|
2008-08-11 20:41:54
|
|
|
 „ Addig élek, amíg dolgozni tudok.” Rátkai Sándor már több mint 80 éve készít papucsot. 5 éve azt gondolhattuk volna, egy közhasznú alapítvány révén megoldódni látszik a szegedi papucs sorsa. Sajnos Szeged városa azt nem veszi tudomásul, hogy csak addig tud Sanyi bácsi dolgozni ( és tanítani ) ameddig él, és a félreértések elkerülése végett nem az alapítvány segíti Sanyi bácsit, hanem Sanyi bácsi 94 évesen, az alapítványt, a várost.
8 éve indulásunkkor egyik első interjúnk Sanyi bácsival született így ez visszatekintés is egyben. Az előzmények:
|
|
|
- Múltkori beszélgetésünk óta sikerült-e kinevelni az utánpótlást?
-Sajnos nem. 2003-ban létrejött ugyan egy alapítvány amelynek céljai között szerepel a papucskészítés tudásának átadása, de talán ezen a területen sikerült a legkisebb eredményt elérni. Volt ugyan előszőr 8 jelentkező akik közül 3 maradhatott, és egy tanuló volt el is sajátította a szakma alapjait, de végül visszaköltözött Kiskunfélegyházára lévén odavalósi.
-Miért, nincs igény már a papucsra?
-Dehogynem, nagyon szeretik a néptáncosok, viszont lassú a betanulási folyamat ezt ma a családok nehezen tudják finanszírozni.
|
-De létrejött az alapítvány, csak segítenek Sanyi bácsinak.
-Az alapítvány nem azért jött létre, hogy nekem segítsen, hanem hogy a hagyományt tovább vigye, de ez nem igazán sikerül, segítek amiben tudok, de nem ez lenne a megoldás. Díjazás nélkül tanítok, ha van kit, első időben még az alapanyagot is elmentem megvenni nekik, és bevillamosozok a városba ha valaki meg akarja nézni a látványműhelyt.
|
-Hogy sikerült kijárni ezt a helyiséget?
-Bementem a polgármester úrhoz, mert mondták a Pick szalámi, a szegedi paprika mellett, a szegedi papucsot akarják igazi szegedi hungarikumként megmutatni a világnak, de amikor a polgármester úr egy udvari üzletet ajánlott először én megmondtam inkább visszaadom az ipart. Végül az IKV vezetője felajánlotta a jelenlegi helyiséget.
|
 - Megnézhetem?
-Igen, szerencsére már meg tudom mutatni, mert kaptam hozzá kulcsot.
-???
-Az alapítvány vezetője hetente kétszer kinyit délutánonként.
-És ő mit csinál ott?
-Kinyit, de nemrég megbeszéltük, hogy végig mutogatom neki a készítési folyamatokat, így majd jobban tud mesélni a papucsról.
|
Elmentünk hát a „látványműhelybe”. Az ingatlan tökéletes helyen van. A városháza közvetlen közelében ( Kiss Ernő u. 3 ) Itt vége is az összes pozitívumnak, nem számítva a Sanyi bácsi által adományozott berendezési tárgyakat. Az összhatás egy erősen szocreál tájházbelső és ez nem az átkosban szerzett oklevelek miatt. Van „igazgatói asztal” és fotózni tilos tábla. Ez biztos a japán ipari kémek miatt van. Amilyen szeretettel és elhivatottsággal művelik a magyar néptáncot, még a végén képesek lennének megmenteni a szegedi papucsot is. Itt Szegeden egy kicsit össze vannak kavarodva a dolgok. Bálint Sándor szülőházát ledózerolják, a nemzetközileg és szakminisztérium által is elismert több mint 20 szakágat művelő népművészeti egyesületnek egykor 14 napon belül el kell hagyni az alkotóházat, hogy utána immáron 5 éve hajléktalanok lakhassanak a pincében. Itt is talán az fontosabb szempont volt, hogy a polgármester úr 2006-ban ( nohát mintha választási év lett volna) átadhasson valamit, minthogy a mesterség tényleg fennmaradjon.
Mindenesetre segítségül, ha valaki tényleg meg akarná menteni a mesterséget Sanyi bácsival találtunk megoldást. Olyan ösztöndíjat megajánlani a leendő tanítványokat ami vonzóvá teheti ezt az igen nehéz, kemény munkát és lehetőleg a mesterre bízni a tanonckiválasztást. Mindenesetre Rátkai Sándor ha jobb napja van még akár 2 pár papucsot, ha kevésbé érzi jól magát egy pár papucsot elkészít 94 évesen. És segít ahol tud, mert igazi szegedi, de nem kellene ezzel visszaélni.
További jó egészséget!
|
|
|
|
<<< vissza
|
|
