|
Mórahalom - Tanyaközpontból város
|
|
2009-12-10 03:09:06
|
|
|
Csongrád megye legfiatalabb települése Mórahalom, mely csupán 1950-ben kapott községi rangot, s új elnevezést is a korábbi Alsótanya-központ helyett. Az 1970-es években indult fejlődésnek, melynek eredménye: Mórahalom idén ünnepelhette várossá válásának 20 éves fordulóját. A szeptember 11-13. között lezajlott események mind ezt a fejlődést voltak hivatottak emlékezetessé tenni. Az elmúlt húsz évben az immár új város erőteljes gyarapodásnak indult, nemcsak külsőségekben városiasodik, hanem gondolkodásmódjában is, hiszen igen sokan költöztek-költöznek ki az alig húsz kilométerre lévő Szegedről, s az új lakosok magukkal hozzák a másfajta gondolkodást.
Egyvalamit azonban nem szeretne elveszíteni Mórahalom polgármestere, Nógrádi Zoltán: a hagyományok őrzését, magukat a gyökereket.
|
|
|
Ezek kezdetei egészen az a1800-as évek legvégéig nyúlnak vissza. Ekkor jött létre a Szeged-Alsótanyai mezőgazdasági Egyesület, aminek nyomtatott alapszabálya 1909-ből maradt meg, s kiderül: az egyesület céljának tartotta a város és a vidéki gazdák közötti kapcsolattartást, a társasági élet és a szórakozás biztosítását, illetve a közhasznú tevékenység támogatását. A tanyaközpont alapja volt tehát az a gondolat, melyet az egyesületi alapokirat is rögzít: „legyen iskolája a Szeged városi kül- és belterületi polgárok művelődésének, úgy a mezőgazdasági, valamint egyéb közművelődési ágaknak.”
|
Nem kevés, amit az alapítók megfogalmaztak hitvallásként.
Hogyan lehet méltóvá válni manapság az Alsótanyai egyesület célkitűzéseihez?
– A tanyaközpontból a községi léten át a várossá válásunkig nagy utat kellet bejárnia a településnek. A legutóbbi fejlődési ugrás, a várossá válás óhatatlanul magával hozott egyfajta markáns attitüdváltást, ami az addigi falu
számára másfajta, de mindenképpen városi funkciókat, működést követel, hiszen
ez egyben a várossá válás fejlődési menete is. Nagy utat járt be a település, tanyaközpontból várossá alakulva. Minden fejlődési szinten mások és mások
voltak a lehetőségek. A fejlődés magában hordozza, hogy újabb és újabb kihívások adódnak. A városiasodásnak is megvannak a maga követelményei, de mindezek mellett nem szeretnénk megfeledkezni a gyökereinkről sem, s ezt mind
városunk életében, mind az itteniek gondolkodásában meg szeretnénk valósítani.
Nem szabad engednünk, hogy a hagyományaink, amik a helyiek gyökereit jelentik, elvesszenek. Célunk mindenképpen a paraszt-polgári Mórahalom megőrzése. Ezért is jöttek létre már korábban is az alapokig is visszanyúló kísérleteink, mint
amilyen a Homokháti Emlékházunk, mely egy, a helyi lakosok által összegyűjtött és közreadott tárgygyűjtemény, ahol lakóterek szerinti csoportosításban láthatók a mórahalmiak egykori életterei. Szintén régebb óta működik a Helytörténeti Házunk is, mely az érdeklődőknek nemcsak óvoda- és iskolatörténeti kiállítást mutat be, hanem a régi, napi használati eszközök és mezőgazdaságban volt szerszámok bemutatója is. A hagyományok ápolásának azonban talán egyik „legegyszerűbb” és legszebb útja, hogy már az óvodáskorúakban is el tudjuk ültetni a hovatartozás érzését. Az óvónőink az aprókkal is megismertetik a helyi szokásokat a népi játékok segítségével a foglalkozásaikon.
|
Innen csak egy lépés az igen
egyedülálló Alapfokú Művészeti Iskola megléte.
– Mórahalmon 18 évvel ezelőtt indult a zeneiskola, a Kisteleki
Állami Zeneiskola kihelyezett tagozataként. Akkoriban csak hangszeres tanszakok
indultak: zongora, hegedű, cselló, fa- és rézfúvó, ám hamarosan bővült mind a
zenei egységek köre, mind pedig kiegészült más művészeti tanszakokkal, mint
amilyen a néptánc, a moderntánc és a báb. Ezek a tanszakok ma is sikeresen működnek és igen nagy népszerűségük van a gyerekek és szülők körében egyaránt.
Az itt folyó művészeti nevelés alkalmat ad az érdeklődő és fogékony növendékek képességeinek fejlesztésére, biztosítja a különböző szakterületeken való jártasságok megszerzését és gyakorlását. A képzéssorán figyelembe veszi az életkorra jellemző fizikai és szellemi sajátosságokat, a tanulók érdeklődésére, tehetségére építve alakítja készségeiket, gyarapítja ismereteiket, legfőképpen a helyi hagyományok megismertetésével, felelevenítésével is.
Pedagógusaik munkájában nemcsak az egyén szakmai fejlődése a cél, hanem az is, hogy a gyermek ki tudja magát fejezni, merjen és tudjon önmaga lenni, valamint nagymértékben fejlődjön együttműködési készsége, miközben azt is megtanulja, egy olyan közösséghez is tartozik, melynek szép emlékei, megőrzendő hagyományai vannak. Ezt igyekszünk nekik átadni, mint ahogy a régi öregek is az akkori fiataloknak.
|
Az iskolából kikerülve tudják alkalmazni, „használni” a megszerzett tudást?
Helyben természetesen, hiszen pár évvel ezelőtt jött létre
az Aranyszöm Rendezvényházunk, mely kimondottan az itteni kulturális értékek megmentésére, őrzésére jött létre.
A nem környékbeliek igencsak
felkapják a fejüket az Aranyszöm elnevezésen. Van ennek valamilyen története?
Hogy miért Aranyszöm? Tulajdonképpen Móra Ferencet mondhatjuk névadónknak. Egyik novellájában így ír: Homokország, … ahol az aranyszömű homok mögtermi a pipacsot, a búzavirágot és a pipitért.” Igaz, manapság már nemigen találni pipacsot, búzavirágot, pipitért a határban, de az itteni homokhátsági emberek szorgalmából az aranyszömű homok sok mindent megterem.
2003-ban volt az épület átadása.
Régebben is állt itt egy épület. Azt újították föl?
Az 1800-as évek legvégén a homoki gazdatársadalom már kitűnően megszervezte magát. Létrehozták a Szeged-Alsótanyai mezőgazdasági Egyesületet. Az 1905-ben felépített egyesületi székház volt a találkozások, az ünnepek és a kiállítások, rövidebben szólva: az élet színtere. Ezt az épületet álmodta újjá Palánkai Tibor Ybl-díjas építész, mégpedig úgy, hogy az épület utcafronti része megmaradt a régi, hagyományos építészeti stílusban, befelé viszont már egészen különleges tereket, építészeti megoldásokat hívott életre - a különféle funkcióknak megfelelően. Fontos volt, hogy színháza legyen városunknak, mely az igen tehetséges amatőr színtársulat, valamint a helyiek, illetve a kistérség igényeit is szolgálja. Az Aranyszöm Rendezvényházunk a színtere számtalan kulturális programunknak, régiós- és kórustalálkozóknak, különféle intézményi programunknak. Legfontosabb feladatai közé tartozik a hagyományok ápolása, helyet adva az azt őrző csoportoknak a különféle foglalkozásokon, színháztermében, előadásain pedig a népi kultúra megőrzése. Ennek keretében folyamatosan helyet ad a kulturális szomszédolónknak, a majálisnak, az aratóünnepünknek éppúgy, mint a másfél hetes Homoki Fesztivál szakmai, kulturális, turisztikai, gasztronómiai, népzenei, ifjúsági programjainak. Tartunk benne fogathajtó vetélkedőt, szüreti mulatságot, a kórus-, fúvós-, néptánc-, társastánc találkozót is. Egyik büszkeségünk a sok évtizedes múltra visszatekintő Parasztkórusunk, mely még annak idején, a pávaköri mozgalmak során alakult, s azóta is nagy örömmel, sikeresen működnek. Városunk egyik legmeghatározóbb közössége, mind a városi, mind az egyházi rendezvényeink elmaradhatatlan szereplői. Nem hagyhatom említés nélkül plébános urunkat sem, aki az egyházi rendezvények keretében tevőlegesen is részt vesz a hagyományos paraszti kultúra ápolásában. Segítségével rendezhetünk – a régi hagyományok felelevenítésével – körmeneteket, minden évben van terményáldás, valamint aratóünnep is. Természetesen a most közeledő karácsonyi készülődésben is segédkezik, hiszen az advent ideje mindig is hagyományos módon zajlott. Ezeket elevenítjük fel decemberben, lesznek rendezvényeink kicsiknek és nagyoknak - legfőképpen a régi hagyományoknak megfelelően.
Volt és van miből építkezniük… És bizonyára vannak a jövőre is vonatkozó terveik…?
– Egy olyan kreatív műhely létrehozásán dolgozunk, melynek megléte, üzenete: hogyan is lehet visszatérni a gyökerekhez, s ezeket megtanulva, felelevenítve megőrizni a régi falusi szokásokat. Most épp a Karácsony közeledtével élesztgetjük az adventi ajándékkészítés szokását, felhasználva mindazokat az anyagokat, amiket régebben, a hagyományos paraszti
kultúrában is alkalmaztak. De tervezés alatt áll egy interaktív településtörténeti múzeum létrehozása, melynek első eleme már megvalósult. Ez a kézművesház hivatott ápolni és megőrizni az itteni manufakturális elemeket. Ha sikerül majd valóban létrehoznunk, akkor egyfajta tájházként is működik majd, ami természetesen a tanyai turizmusra épül, melynek. elemei nemcsak szálláshelyek, kiállítótermek lennének, hanem egyfajta vendégváró asztallal is szeretnénk „teríteni” az idelátogatóknak. Épp ezért szeretnénk feleleveníteni a korábban méltán híres mórahalmi réteskésztést. Még nem is oly régen voltak ehhez nagyon értő asszonyok. Az ő, vagy a leszármazottaik tudását szeretnénk megőrizni, s megmutatni a hamarosan létrehozandó Rétesfesztivál keretében.
Forgách Éva
|
|
|
|
<<< vissza
|
|
