|
Merre tovább hungarikum? - Mi lesz veled népi művészet?
|
|
2009-05-07 13:30:27
|
|
|
 1. fókuszban a csipke
„Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért (…) a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának. – És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.”(Máté 4. 18-19).
„Ha azt firtatjuk, hogy hol gyártják a legszebb, legfinomabb és legfényesebb csipkét, egyöntetű a válasz: Brüsszelben. Azonban senki sem tud pontos feleletet adni arra, hogy eredetileg melyik országból származik e nemes kelme. Annyi bizonyos, hogy Flandria, Itália és Németország jó ideig versengett a megtisztelő címért, igazát azonban a mai napig egyik sem tudta kétségbevonhatatlanul bizonyítani. (…) Egyes vélemények szerint a halászhálók készítése adta az első impulzust a csipkeveréshez.
|
|
|
Ez utóbbi elméletet látszik igazolni egy mintatankönyv, amely 1557-ben jelent meg Itáliának éppen azon tengerparti területén, ahol a halászok hálóikat fonták.” – fogalmazódik meg a csipke története több írásban. A szorosan vett valódi csipke, olyan áttört lukacsos szerkezetű anyag, amelynek textúrája adja egyúttal a díszítményét is. A csipkekészítő mesterség régi időkre emlékeztet. Elsősorban a ruha díszítésében, a XVII. századtól van nagy szerepe hazánkban. Mára már a csipkeverés története is négyszáz éves, Magyarországon az 1500-as évek végén honosodott meg. Híres központok alakultak ki Gömör megyében, Sóváron, Torockón, Balatonendréden, illetve a bányavárosokban, például Besztercebányán, Körmöcbányán és Selmecbányán.
A csipke a textilek királynője. „A népi iparművészeti alkotások minősítésének szempontrendszere” c. kiadványban olvashatjuk: „A népművészet, a népi iparművészet, mint alkalmazott művészet (megjegyzendő: így a csipkeművészet is) az élet örökké változó, folyamatosan megújuló területe, melynek tárgyi világa pontosan a felgyorsult életritmus miatt állandó mozgásban van. Az alkotók saját belső indíttatásuknak és környezetük igényeinek megfelelően folyamatosan újrafogalmazzák az adott kor tárgykultúráját. Ezt a folyamatot leginkább az alkotó belső igénye, emberi tartása, művészi elhivatottsága, szakmai felkészültsége szabályozza, amíg a piacon bárki büntetlenül használhatja az eredeti magyar népművészet feliratot termékei forgalmazásánál, addig nehéz gátat vetni a silány minőségű kommersz magyaros giccs terjedésének.
|
 A zsűri feladata pedig pontosan az, hogy orientálja az alkotókat és a piacot, és ez által védje a hagyományos értékeket, biztosítsa azok tovább élését, új formában megújult funkciókban, új tartalommal való megjelenését. A zsűrizés adja vissza az alkotóknak társadalmi, erkölcsi és anyagi megbecsültségüket, védje tisztes munkájukat a társadalom minden területén elharapódzó álértékek tömegétől, a hagyományos magyar tárgyi kultúrát a lejáratástól az elanyagiasodott világ mindent egybemosó globalizálódásától.” Ilyen szépen megfogalmazva ez a gondolatsor nagyon is helyén való. Ám a textilkereskedelmi cég honlapján a következő felsorolásra találhatunk: „Lánchíd cérna fehér 36 db 500 m 165.- Megszűnt! Lánchíd cérna fehér 50 db 500 m 180.- Megszűnt! Lánchíd cérna fehér, tojás 60/3 db 5000 m 1600.- Megszűnt! Lánchíd cérna fehér, tojás 80/3 db 5000 m 1350.- Megszűnt! Lila az van bőven. És Import pamut cérna fehér 50/3 db 5000 m 980.- Ft-ért.” Miért fontos a tényt itt megemlíteni? Úgy hallottam (de jó is lenne, ha tévednék!), hogy a „Halasi Csipke” felhalmozott cérna raktárkészlete (a márkájára már nem emlékszem milyen volt, lehet éppen Lánchíd) erősen fogytán van, csak néhány évre lesz elegendő.
A globalizáció ártalmait leszámítva a mai időben a sorozatos megszűnések jelenthetik a nemes, világhírű kelme létére a legnagyobb veszélyt. Nem tudom a hagyományos értékekkel, az értékhagyománnyal összefüggésben (és nem kizárólag a népművészeti tárgyak zsűrizés okán) a szakemberek vajon gondolnak-e pl. arra, hogy a hazai textilipar (de más gazdasági ágak is) – a ruhaipart leszámítva, mely összetétele azonban elszomorító, mert zömmel beszállítói-, vagy bérmunka vállalkozás jellegű – az utóbbi években mennyire szét lettek zilálva?
|
 Alig-alig találunk már alapanyaggyártókat, úgy is, mint pl. cérnagyártókat. Talán a nagyatádi „Coats” cég működik még. Van és lesz cérna az nem vitás. De nyilvánvalóan importból. Igen ám, de ha már, mint mondjuk, a halasi raktárkészlet teljesen kiürül, és gyakorlatilag nincs magyar háttéripar (esetleg arányaiban jelentősen magas 50% körüli vagy afeletti külföldi tőkével megtámogatva), így utánpótlás itthon nem létezik, utána vajon mitől lesz „hungarikum” – és patyolat – a halasi hungarikum? A „hungarikum klub” tagjainak termékei csak eredeti alapanyagból (jelen esetben kizárólag magyar cérnából) készülhetnek. Ettől válnak valódivá, s lesznek eredetiek. Remélem, nem gondolja senki komolyan, hogy mondjuk a kínai cérna váltja ki majd a mi alaptermékünket? De a tünet együttes és párhuzamban más gondok a népi tárgyi művészetet, a népi iparművészetet ugyanúgy utolérték. A kézzel készült csipkék divatja napjainkban reneszánszát éli. Hazánkban egyre többen tanulják. A csipke készítéséhez szükséges mintarajzokat (idehaza alig fellelhetően) a készítők külföldi mintakönyvből (?) másolják, vagy használják fel az új minták tervezéséhez. Pedig a magyar csipkekészítésnek is vannak hagyományai, gondoljunk csak a fentebb említett soóvári, bányai, torockói, sárközi vagy a gömöri csipkékre. A kérdéskör egyre gyűrűzik. Egyazon problémával küszködik több más könnyűipari ágazatunk is, így a bőripar, amely úgyszintén szinte teljes felszámolás alá került. Bőrműves mestertől panaszolta, hogy miután felhasználta az (az időközben szanált) újpesti bőrgyárból való tartalékait, azóta olasz bőrből kénytelen dolgozni, ami ráadásul sokkal rosszabb minőségű, mint a hazai volt. Ha nem lesz magyar bőr – tovább menve magyar gyapjú, és sok minden más magyar termék – akkor mitől lesz „magyar” pl. a magyar népművészet is? Igen, a globalizáció hatásai ellen harcolni kell. A kockázatok és mellékhatások tekintetében éppúgy. A multik előretörése, hadrendje ellen még inkább. A hazai textiliparon, bőriparon (mezőgazdaságon, élelmiszeriparon stb.) ejtett sebeket, a rajta tátongó lukakat végre be kellene foltozni – pókozni, szőni, fonni, recézni, rátételezni – kötözni, amíg nem késő!
(Borka Elly)
|
|
|
|
<<< vissza
|
|
