|
Fafaragástól a bútorfestésen keresztül a rádiózásig. Ament Éva, bútorfestő az Iharos Egyesület tagja. Őt kérdeztem a foglalkozásáról, hobbijáról.
|
|
2009-11-26 00:00:00
|
|
|
 Miért pont a bútorfestést választotta? Hogy jött ez a mesterség?
Én személy szerint grafikusként kezdtem a pályámat, a bútorfestés később jött az életembe. Pécsre jártam iskolába, fafaragást tanultam. Majd jött a csuhézás, aztán a grafika. Örököltem egy festett kelengyeládát, amelyet rendbe kellett hozni. Ezek után kezdtem el tanulni a mesterséget. A bútorfestést munka mellett csináltam, egyszerű hobbiként indult az egész. Elkezdtem gondolkodni, és füveskönyvekből néztem ki a mintákat.
|
|
|
|
Így próbáltam meg összehozni a patikus hangulatot a népművészettel. Ma már ott tartunk, hogy tanfolyamokat szervezek, amelyeken ötfős csoportok oktatása folyik. Jobban áttekinthető és sokkal családiasabb a hangulat is. A tanfolyam végén a tanuló egy kész tárgyat vihet haza magával. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen sikerül elsajátítani két nap alatt a mesterséget, de legalább megkedveltetjük a laikusokkal és a kalandvágyókkal a művészetet, mint kézzel fogható tevékenységet. A tanítványaink általában persze felnőttek, de nagyon szívesen foglakozunk olyan gyerekekkel, akikben látunk tehetséget és fogékonyságot a mesterségre.
|
|
Mennyire volt sűrű az idei nyár?
Az Iharos Egyesülettel 1996 óta vagyunk a Mesterségek Ünnepén, és egyéb más fesztiválokon. A problémánk idén csak az volt, hogy nagyon nehéz volt a döntés, melyik kézműves hova menjen. Tudniillik négy különböző, elég nívós fesztivált rendeztek egyszerre az ország más pontjain. Viszont ez mégiscsak egy ünnep, és ide a legjobbakat hoztuk. Persze az sem volt mindegy, hogy milyen szakágak vesznek részt az egyes fesztiválokon. Az egyik kézművesünk ugyanis, aki sodronypáncél készítéssel foglalkozik, inkább úgy döntött, hogy egy másik fesztiválon jelenik meg, mivel ott van meg a célközönsége, ott nagyobb érdeklődésre tehetett szert a munkáival. 20 – 25 tárgyalkotónk van, aki állandó tag, és lehet számítani a munkáira, ezekből kiállításokat is rendezni. Ide azonban csak öten jöhettünk fel. Úgyhogy nehéz volt a választás.
|
Mennyire tesz jót ez a megosztottság?
A rendezvények nemcsak a kézműveseket osztják meg, hanem a látogatókat is. Ezt azonban nem lehetett észrevenni. Augusztus 20 – án például akkora volt a közönség, hogy lehetetlen volt gyakorlatilag megmozdulni is. Mindennek ellenére meglepő békesség uralkodott mind látogatók, mind a szervezők részéről. Két éve nem voltak ilyen jó tapasztalataim, de idén nagyon jó benyomást tettek rám a szervezők. A bemutatózás azért hasznos, mivel ott tényleg munka folyt, nemcsak beszélgetés a közönséggel.
Valami másra jut még ideje ezek mellett? Hobbi?
Természetesen nemcsak a bútorfestés teszi ki a mindennapokat. Létezik egy rádió Budafokon, Csillaghang Rádió néven, ahol kéthetente Égig érő jegenye címmel fut egy kézművesekről szóló műsor. Ilyenkor meghívunk kézműveseket, személyes riportokat készítünk velük, megmutatják az emberi oldalukat, megnyílnak előttünk. A rádiót önkéntesek viszik a hátukon, akik teljesen professzionálisan vezetik az adásokat. A kézműves rovaton kívül természetesen másfajta műsorok is szerepelnek a rádióban- vallásos, komoly témák egyetemista szemmel.
Varga Brigitta
|
 |
|
|
|
<<< vissza
|
|
