|
Ünnep, fesztivál. Parádé? - Mesterségek ünnepe 2009.
|
|
2009-08-31 23:48:02
|
|
|
 Zsúfolásig megtelt a Budai Vár augusztus 20-23 között. Az ember füle megtelt dallamokkal, az orra a legkülönfélébb illatokkal, szeme a gyönyörködtető látvánnyal. A macskakő néhol nehézségeket okozott, főként a szűk sikátorokban, ahol egymást váltották a bámészkodók, vásárlók a sátrak előtt.
Idén a kosaras illetve szálas anyag mesterségek voltak a kiemelt kézművességek. A látogató első kézből tapasztalhatja meg a mesterségek ügyes – bajos dolgait, a rengeteg munkát, ami akár egy apró fésű, akár egy hatalmas tükör elkészítésével jár. A pavilonok ugyanis műhelyekké alakultak át, a vásári hangulatot ugyanakkor megőrizve.
|
|
|
|
A 16-os busszal döcögve megérkezett a kedves vendég a Dísz térre, ahol már azt hihette, hogy a Mesterségek Ünnepének kellős közepébe csöppent. Holott koránt sem. A vár bejáratánál megcsodálhatta az érdeklődő a kézműves, illetve népművészeti szakközépiskolák munkáit, olvashatott róluk, jelen volt például fóti, győri, budapesti iskola, növendékeivel és tanáraival egyaránt. Az iskolák sátrai között találhatóak voltak hagyományőrző kézművesek is, akik bemutatókat tartottak. Reggelente a Csík Zenekar új lemeze ébresztette a látogatót, és este is ez a muzsika kísérte álomba.
|
 A bevezető mesébe illő „sárga köves úton” végigmenve aztán jött az igazi meglepetés. Szinte sokkoló volt a látvány, a hömpölygő embertömeg, akik egytől egyig azért voltak kint, mert szerették vagy szeretik vagy űzik a népművészet valamilyen formáját, legyen szó akár táncosról, zenészről, kézművesről vagy „szimpla” műkedvelőről. Odabent keveredett a kürtős kalács tócsnival, a sült kolbász a saslikkal, a tárogató a hegedűvel, a rétes a jó magyar borocskával. Miután sikeresen átverekedték magunkat az emberek az ételek áradatán, jöhetett a nézelődés esetleg egy kis nassolnivaló kíséretében. Csábították a szemet a szebbnél szebb portékák, gyöngyöktől kezdve a tulipánosládán keresztül a hímzésekig bármit meg lehetett találni, és meg is venni, ha valami nagyon a szívéhez nőtt a vendégnek. Ám nemcsak nézelődésből állt egy nap. A sátrak megelevenedtek, élő műhelyekké alakultak, ahol a bámészkodó kedve szerint kipróbálhatta kézügyességét, kreativitását. Persze inkább az olyan mesterségek vonzották jobban a kalandvágyókat, melyekkel hamarabb látványos eredményt lehet elérni (fazekasság, szövés, gyöngyfűzés). Lányok és fiúk, felnőttek és gyerekek kedvükre válogathattak a sok kovácsműhely, ékszerek, erdélyi viseletek, fajátékok, mézeskalács, kézzel készített plüssmackó között. Az egész úgy pezsgett, akár a Sziget. Kapkodhatta az ember a fejét jobbra – balra, a kékfestő anyagok, a népi hangszerek, a festett bútorok között, s a nap végére a fergeteges forgatag után alig várta a látogató a koncerteket az Oroszlános Udvarban és a Palota színpadon.
|
Ünnep ez, bár ki tudja meddig. Ünnep idején nem illő a problémákat feszegetni. Itt ilyenkor mindenki úgy mosolyog, teszi a dolgát mintha a népi kézművesség területén minden rendben lenne. Akkor év közben miért a sok panasz a népművészek, a kézművesek részéről? Nem csupán az anyagiakról, a piac beszűküléséről van szó. A megbecsülésről. Megbecsülésükről egy rendezvényen, egy településen, az ország életében. Fontos a Mesterségek Ünnepe, de ha a Népművészeti Egyesületek Szövetsége nem jeleníti meg és nem képviseli markánsan a tárgyalkotó népművészet érdekeit, ugyanakkor garanciát nyújtva és felelősséget vállalva tagjai portékáiért, tevékenységét nem teszi nyitottá, értékeit a hétköznapokban is átadva minél szélesebb rétegeknek, ki tudja meddig ünnepelhetünk.
Násztor József
Fotó: Valentin Szilvia 2008
|
|
|
|
<<< vissza
|
|
