A makói mesterkovács

Real Video

A tűz ősidőktől fogva rettenti az embert, ám jó néhány évezrede az ember megtanulta, hogyan fordítsa saját hasznára ezen őselem energiáját. Megbecsült szakemberek voltak mindig is, társadalmi berendezkedéstől függetlenül azok, akik a fémet képlékennyé varázsoló lángokat megzabolázták és segítségükkel a mindennapi élethez szükséges tárgyakat, különleges díszeket formáltak a különböző fémekből. Híres mesterek, kézműves családok neveit ma is olvashatjuk különböző kalendáriumokban. Munkáikkal találkozhatunk lépten, nyomon.

Makón Széll Imre kovácsmester neve város szerte ismert, hiszen a nagyapa 1873-ban alapította kovácsműhelyét, ahol a kor igényeinek megfelelően kocsivasalatokat, díszes kapukat, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen tárgyakat formáztak azon az üllőn is, ami máig megbecsült ereklye a jelenlegi műhelyben.

1928-ban Imre bácsi édesapja vette át a vállalkozás vezetését és egészen 95 éves koráig, az utolsó pillanatig aktívan dolgozott, átadva tudását inas nemzedékeknek, s nem utolsó sorban, fiának. Széll Imre 1958-ban kapta mesterlevelét. Az elmúlt 42 év lehetőséget adott arra, hogy a kovácsműhely bővüljön, komoly gépparkkal rendelkezzék, és lehetőséget adott arra is, hogy az egyre nagyobb megrendeléseket teljesíthessék.

A megbecsülés nem maradt el, hiszen a szűkebb pátria, Makó városa, díszpolgárává fogadta kovácsmesterét. Az Országos Kézműves Kamara pedig arany diplomával ismerte el a szakembert.

E mellett se szeri, se száma a különböző okleveleknek. Imre bácsi ettől függetlenül ugyanúgy dolgozik nap mint nap. Nem szokott panaszkodni. Teszi a dolgát, szerencsére jó egészségben. Szelídíti a tüzet, a vasat, az acélt és így boldog.