Megidézett Kárpátalja

2017.01.12.
img

Január 20-án a MOM Kulturális Központban, január 22-én pedig Vecsésen, a Bálint Ágnes Kulturális Központban mutatja be a Magyar Állami Népi Együttes a Megidézett Kárpátalja című műsorát.

„A Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl kezdőképében sűrűsödik mindaz melyet aztán mintegy nyolcvan perc után a fináléban – mikor újra fölzeng a „nem egy fillér, de két tallér kell ide" – a táncoktól, a tiszta szótól lelkesült néző ekképp összegezhet: bármennyire is erősödik egy, a népek közti különbségek összemosását, a népkarakterek láthatatlanná tompítását, s ezen keresztül az emberből a népi, nemzeti identitás törlését célzó tendencia, azért a karakter kitörölhetetlenül benne él a táncokban, a mozdulatokba

Olyan időket élünk, olyan érzelmi állapotban léteznek a körülöttünk élő emberi közösségek, amelyek hosszú ideig már nem képesek elviselni a környezetünkből érkező zajt és a lelkekben támadt zavart. A hitetlen életvitelbe, a hiteltelen emberi modellekbe, az értékzavarba belefásult mai ember számára a szólamszerű tanítások képtelenek már lelki támaszt nyújtani, képtelenek életerővel, zendülő lelkesedéssel vagy tettre kész hittel feltölteni őket. A világra érzékenyebben reagáló alkotó emberek szüntelenül keresik a választ az emberi létezés alapkérdéseire: mi tart meg bennünket,

A népművészet formanyelvén megszólaló színpadi alkotók még inkább a lélekmegtartó, lélekemelő állapotokat keresik. Az igazi élményeket, a bartóki „tiszta forrásból” érkező inspirációkat.

Minden kultúra a saját lelkét őrzi és éli kicsiben, de benne van sejtjeiben az egyetemes emberi kultúrához való tartozás öröksége is. Ennek az örökségnek a része az elfogadás, a szolidaritás, az együtt élő népek viszonyának egymás mellé rendelése, és nem hierarchiába rendezése. „Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától” – valljuk Pilinszky Jánossal

A Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című előadás néptáncművészet történetében először mutatja be egy antológia keretében a Keleti- Kárpátokban és annak előterében, Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok, zsidók, sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. Felmutatva mindazt, ami e népek hagyományaiban közös és mindazt, ami nemzeti sajátosság. A hangsúlyt azonban a közös gyökerekre helyezve, szemléletesen érzékeltetve a közös történelmi múltból származó törvényszerű hasonlóságokat. (Azok a ruszin népek, melyek mai napig őrzik II. Rákóczi Ferenc emlékét, büszkén vallják, hogy őseik a magyarokkal együtt hűségesen védték a „nagyságos fejedelem” várait.)

A hagyomány átörökítése, a saját és a velünk együtt élő népek folklórnyelvének ismerete a találkozások és saját magunk kinyilatkozásának lehetőségét teremtik meg. A színház ezeknek a találkozásoknak az esélye, a tükre.  A tükör, amibe jó belenézni, mely annak is felmutat, aki megalkotja, és annak is, aki majdan nézői csendjében megéli az inspiratív elfogadás és befogadás állapotát.

Forrás: Hagyományok Háza, Fotó: Dusa Gábor