A régészettől a fazekasmesterségig – interjú Lugossy Györggyel

2016.05.23.
img

A debreceni Tímárház egyik műhelyében munkálkodik Lugossy György, fazekasmester és kemenceépítő. A mester egyre nagyobb keresletet lát a kézműves termékek iránt, a szakma utánpótlása terén viszont hiány mutatkozik.

„Tizenöt éves korom óta foglalkozom ezzel a mesterséggel. Legelőször Hódmezővásárhelyen tanultam, később Karcagon, Mezőtúron és Tiszafüreden is. Hajdúszoboszlón nyitottam az első önálló műhelyemet hét éve, és utána jöttem Debrecenbe, azóta itt vagyok. Nem volt senki a családban, aki ezzel foglalkozott, és úgy gondoltam, hogy akkor megpróbálom én.” - tudom meg Lugossy Györgytől, aki az interjú alatt is épp kerámiabögréket márt festékbe. Minimum tíz évbe telik, mire az emberből jó fazekasmester válik. A mestervizsga elvégzéséhez akár 25- 30 év is szükséges. „Néha azért még nekem is van mit tanulnom.” – vallja be a mester.

Régészetből - fazekasmesterség

„Nekem főállás ez a szakma, sosem volt más, mindig is ezt csináltam.” Eredetileg régész szeretett volna lenni, de amikor jelentkezett, nem indult ez a szak. Azonban hobbiként megmaradt az életében, szkíta kerámiákat is készít és restaurál. A legkedveltebb része a munkájának, ha olyat csinálhat, ami kihívást jelent számára: „Régen a korongozást szerettem, de ma már inkább a kemenceépítést, mert az nagyobb kihívás.”

Egy kerámia elkészítése akár több hétbe is telik. Idő kell a száradáshoz és a kiégetéshez is. Több mint húsz munkafolyamaton megy keresztül az anyag, mire kész főzőedény vagy akár csésze lesz belőle. Az egyes folyamatokat hallva egyre érthetőbbé válik, hogy miért kell akár több tíz év is a mesterség elsajátításához. A legelső a korongozás és fülezés. Aztán jön az esztergálás, hogy simább, kerekebb legyen az alja az edénynek. Száradást követően pucolni, csiszolni, szivacsolni kell. Az első díszítést kemencében égetik ki ezer fokon, így lesz vörös alapja. Aztán ismét díszítés, majd mázazás következik, amit végül másodszor is kiégetnek. Egy-egy égetés több mint egy napot vesz igénybe. „Régen nem volt villanykemence, fatüzelésű kemencébe égettük több tíz éven keresztül. Egy égetés két napig tartott, akkor állandóan ott kellett lenni. Az bonyolultabb volt, és általában nem egyenletesen égette ki a kerámiát.” – emlékezik vissza Lugossy György.

img

Egyre nagyobb a kereslet a kézműves termékek iránt

Manapság egyre több megbízása van, nemcsak a kerámia vált népszerűvé, hanem a kemencékben való főzés is. Úgy véli, ez nem csak egy múló divat, hanem az emberekben tudatosult, hogy az egészségük a legfontosabb: „A kemencét 15 évig csak romboltuk, mert úgymond a szegénység jelének tartották. Azt gondolták, akinek kemencéje van, az a paraszti világhoz tartozik, azt szégyellni kell. Most már örülne mindenki, ha lenne kemencéje.”

Lugossy György szerint, ma is meg lehet élni ebből a mesterségből: „Én nem mondom, hogy milliárdos leszek belőle valaha. Ebből sose lesz valaki gazdag, de arra jó, hogy egy megélhetést nyújtson.”

img

Kevés az utánpótlás a szakmában

„A lakosságot most már érdekli a kerámia, a fiatalság azonban nem érdeklődik ennek a mesterségnek az elsajátítása iránt. Ha most én abbahagynám, akkor ezen a környéken nincs is más, aki ezt csinálná.” – meséli a fazekasmester. Debrecen környékén valaha hatszázötven fazekas is volt, mára alig ötvenen maradtak. Azt is hozzáteszi, hogy inkább a lányoknál lát érdeklődést a mesterség iránt, de őket is inkább hobbi szinten és nem megélhetésszerűen.

Szerző: Farkas Eszter