Danczurázás

A játszók sorba ülnek. Aki a sor egyik végén ül, azt elnevezik danczurának. Egy gyermek a kérő, a többiek az eladó lányok. A kérő kimegy: ezalatt a danczura valamelyiknek egy zsebkendőt ad. A kérőnek, midőn visszatér, ki kell találnia, hogy kinél van a zsebkendő. Mikor a kérő visszatér, a kérő és danczura így beszélgetnek:

Kérő: Isten áldja, kokácza!
Danczura: Récze, rucza, fogadja.
Kérő: Danczura, danczura,
Maga lányáért jövök.
Danczura: Melyikért?
Kérő: A legszebbikért.
Danczura: Én leányom, én leányom
El nem adom hat ló hintó nélkül.
Fekete gyászba öltöztetem.
Melyiknél van a zsebkendő?

Ha a kérő kitalálja, akkor a versben megnevezett leányt elviszi, s újra visszamegy a másikért. Míg odajár, a danczura a zsebkendőt más gyereknek adja. Ha pedig a kérő ki nem találja, kinél van a zsebkendő, azt mondja:

Maradjon az anyjának
Mosogató ruhának.

Egy így foly tovább mindaddig, míg a lányokat a kérő mind el nem viszi, s ekkor a játéknak vége.