Egérfogdosó

A czicza kergeti az egereket, az egerek szaladnak, egyik másik pajkosabb ingerkedve visszanéz rá s kiabál neki:

Czicziczcz, czicziczcz, cziczuskám!

vagy:

Kását főzök a macskámnak,
Fogja meg az egeret.

Ha aztán a macska egeret fog, ebben a játékban nem cserél vele szerepet, de mind a ketten fogók maradnak, s addig fogdossák az egereket, míg mind macskává teszik.

Az örökös futásban azonban nagyon elfáradnának, azért játék elején felkiáltanak:

Mire adunk?
Fára, vagy vasra?

Ez azt teszi, hogy aki futás közben fát, vagy vasat fog meg, azt a macskának megfogni nem szabad. De egy tárgyat csak egynek szabad megfogni, s ha ketten fogták meg, a mácska az egyiket közülök elviheti.

Fogócska

1.

Kimentem én a szőlőbe
Szőlőt csipegetni;
Utánam jött egy vén ember
Jól megveregetni.
Kiszaladtam a nádasba
Sípot csinálgatni.
Dír, dúr, daru, dár,
Ketten fogtunk egy bikát,
Neked adtuk a szarvát.

Nehány fiú összejön, egy közűlök mondja a fenti versecskét; akire a vers utolsó tagja esik, az félreáll; aztán ismétlik a mondókát, míg végre csak egy marad a helyén. Ez lesz a kergető. S kergeti a többit mindaddig, míg valamelyikőjöket el nem fogja. Akkor ez lesz a kergető.

2.

Elmentem én a szőlőbe szőlőt szedegetni,
Utánam jött egy vén asszony engem veregetni.
Beszaladtam a nádasba sípot csinálgatni.
Az én sípom csak azt mondja:

Dib-dáb, daruláb,
Ketten vettünk egy kutyát,
Úgy elvertük a hátát,
Végig rítta az utczát.

3.

Elmentem én az erőre
Babot csipegetni.
Utánam jött Sándor bátyám
Hátba veregetni.
Dib, dob, karaláb,
Hajdina, lencse
Barna menyecske
Haza ne menj este,
Mert fellök a kecske.
A kecskének négy a lába,
Ötödik a farka,
Farka alatt dudogója,
A te orrod a dugója.

4.

Elmentem én az erőre
Makkot szedegetni.
Utánam jött egy vén ember
Jól megveregetni.
Dib, dob, daruláb,
Komora lencse.
Barna menyecske
Haza ne ment este,
Mert fellök a kecske.
A kecskének négy a lába,
Ötödik a farka,
Árkot ugrik, nagyot…..,
Igya meg a gazda.

Fogócska

A zöld pázsiton fiúk és leányok vegyesen játszák. Egyik fiú a csősz, aki alszik, botja mellette. A többiek csipdesik a szőlőt – a gyepet – s egyre mondogatják:

Csősz, csősz, lopom a szőlőt!
Lopom a szőlőt,
Senki sem látja,
Kutya sem ugatja.
Julilili!

A pásztor fölébred, fölkel; erre amazok futásnak erednek. Akit a pásztor elfog, az lesz a csősz.