Járni tanító

Gyorsan menjünk a faluban,
Gyorsan, gyorsan.

(Arany-Gyulai, M. Népk. Gy. I.k.241.1.)

Dekturam

Egy csomó gyermek leül sorban egymás mellé. A legelöl ülő az anya. Kettő kimegy. Az ülők ez alatt egy kendőt eldugnak. A más kettő visszatér, mint kérő, és mondják:

Jó napot kakócza!
Az anya feleli: Récze, rucza fogadja.
Kérők: Dekturam, dekturam küldött maga leányáért.
Anya: Melyikért, melyikért?
Kérők: Legszebbikért, legjobbikért,
Rózsaszínű arczájúért.
Anya: Én leányom el nem adom
Láda ruha nélkül,
Földig érő fátyol nélkül
Kérők: Ha nem, bizony el nem nyeri
Sári-vári sarkantyúját,
Gyöngyből rakott koszorúját.
Kérje ki kisasszony a ruhát!

Ekkor a lányka kéri a zsebkendőt attól, akinél gondolja, hogy van, s ha kitalálta, akkor, akinél volt, azt ujjongatva magukkal viszik; ha nem találta ki, azt mondják a kérők:

Maradjon az anyjának
Mosogató ruhának.

Ezt mindaddig játsszák, míg mindeniket el nem viszik a kérők, csak az anya marad. Ekkor ennek is egyik gyermek valami nevet súg, ezt aztán addig találgatják, míg ki nem találják, s akkor az anyát is leviszik a lakadalmasok.