Tyúkozás

Fiúk, vagy vegyesen fiúk és leányok, fölállanak. A két legnagyobb egyike a "sas", a másik a "csirkéknek" az "anyja". Azután a csirkék egymás hátába fogódzva, nagyság szerint fölállanak, legelöl áll az anya. A sas pedig az anyával szembe áll, fácskát vesz kezébe, majd leguggol s lukat kezd vájni. Ekkor ilyen párbeszédet kezdenek:

Sas: - Ásom, ásom ezt a gödröt.
Anya: - Minek az a gödör?
- Tűznek.
- Minek az a tűz?
- Víznek.
- Minek az a víz?
- Tyúkhúsnak.
- Abból bizony nem eszel.
- De bizony eszem.

Erre a sas föláll és a csirkék után fut, s a hátsót elfogni igyekszik; azonban az anya védelmezi a csirkét, s azon igyekszik, hogy a sas el ne foghassa. A sasnak csak a leghátulsót szabad elfognia, s ha ez sikerült, ismét csak a leghátulsót. Midőn az anya látja, hogy a sas hátra igyekszik futni, elkiáltja magát:

- Forduljatok, csirkéim!

A melyik csirkét elfogta a sas, félreáll, míg végre valamennyi félre nem jut. Ekkor az anya és a sas két kis fácskát tesznek keresztbe a földön, azután mindegyik csirkének sorban megfogják a karját, s a keresztbe tett fák felett mindaddig előre-hátraugratják, míg ezt a verset énekelve el nem mondják:

Gyér szita, gyakor szita,
Menj be mennyországba.

E vers mindegyik szótagjának éneklésekor hol előre, hol hátra ugratják az illetőt. Ha így mindegyikkel végeztek, az ördögök a sashoz, az angyalok az anyához állanak; mindkét csapat egy-egy fácskát vesz kezébe, melyet “kulcs”-nak, s azt, ellenkező irányba futva, jókora távolságban elrejtik. Most egymás kulcsainak fölkeresésére indulnak, s maikor egymást közel érik, így csúfolkodnak: “Csúf pokoli ördögök”- “Szép mennyei angyalok”. Amelyik csapat előbb megtalálja a másiknak a kulcsát, ezt kiáltja:

- Megkaptuk a kulcsokat; nekünk kalács, nektek semmi.

Aztán újra kezdődik a játék.